Ez itt csak egy kis szösszenet. Az késztet a megírására, hogy vendégségben jártunk, s látom ám, amint ismerősöm jó alaposan besózza a salátának szánt zöldséget...
Aztán egy óra múlva akkurátusan kifacsarja, és úgy teszi az ecetes lébe. A levet a lefolyóba önti.
"Mit csinálsz?" – kérdem .
"Salátát!" – válaszolja – „Mi a
gond? Otthon is így csináltuk! Ha nem csavarom ki, nagyon sós lesz.”
Bizonyára nem ő az egyetlen, aki így csinálja, mert így szokta meg.
Röviden elmagyaráztam neki, hogy így a salátának szánt zöldségfélének a
legértékesebb anyagait önti ki. Miközben arról hallunk, hogy nem tudunk
elegendő nyers zöldfélét, gyümölcsöt enni ahhoz, hogy megfelelő értékes
tápanyaghoz, vitaminhoz jussunk, mert a nagyüzemi növénytermesztés, a talajok
kimerülése és messziről ide szállított növények egyszerűen nem tartalmazzák, akkor luxus mindezt még csökkenteni, s kiönteni.
Elgondolkodott. S kérdezte, én hogyan csinálom. Elmondtam, hogy
legfeljebb 30 perccel az étkezés előtt darabolom fel a salátának valót, és csak
nagyon enyhén sózom, vagy egyáltalán nem. Az előre elkészített salátalét – ha éppen
azt használom – vagy egyéb öntetet is az utolsó pillanatban öntöm rá, 15 perc
is elegendő az éréshez. Sőt külön is adhatom az asztalra, ahol mindenki maga
ízesítheti a saját adagját.
Így az alapanyagok frissek, ropogósak maradnak. Értékes anyagaik megőrződnek.
Ha rostosabb zöldségről van szó, vagy túl erősek az ízek (hagyma,
káposzta) akkor választhatunk a gyors forrázás vagy a sóban történő érlelés
között. Ebben az esetben elegendő egy csipetnyi só, így a káposzta vagy a
hagyma nem ereszt levet, és az elsózástól sem kell tartanunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz hozzá?