Paradicsomsaláta a magam módján

Végre, megleltem az igazi fotót a blog főoldalára! Mindenképpen szerettem volna, ha saját készítésű - mind a saláta, mind a fotó - de sehogyan sem tudtam rábukkanni. A saláta már csak olyan, hogy elkészítjük, aztán elfogy mielőtt eszembe jutna lefényképezni. Hányszor jártam már így! Egy alkalommal végre egyedül voltam, és valami nagyon könnyű köretre vágytam, ráadásul kaptam egy tál finom, érett, "bio" paradicsomot - a szomszéd kertből - és éppen minden egyéb hozzávaló is fellelhető volt otthon. Az ablakpárkányon ott zöldellt egy ládában a bazsalikom, a fodros petrezselyem...

Imádom a paradicsomsalátát! Mielőtt elrohannál bevásárolni hozzá... olvass tovább.
A paradicsom, egy sor más közönségesnek számító zöldséggel egyetemben, nem a Kárpát-medence őshonos növénye. Ámerika a hazája, Európában csak a XVIII.. században jelent meg. Nélküle fogalmunk sem lenne lecsóról, pizzáról, ketchupről, 'Bloody Mary' koktélról. Egyébként a krumpli rokona, tudtad?

Szóval, mielőtt hozzáfogsz egy igazi paradicsomsaláta elkészítéséhez, vedd fontolóra a következőket. Bármilyen szépen piroslanak is a paradicsomok a hipermarket polcain, csak akkor vegyél belőlük, ha egészen biztos vagy abban, hogy hazai és szabadföldi a termés. Miért? Itthon július elején érik a szabadföldi paradicsom, ami kívül-belül piros, érett, lédús, édes gyümölcs, a többi csak hitvány utánzat. Amúgy máig vannak fenntartásaim, vajon zöldséggel, vagy gyümölccsel van-e dolgom. Ez azonban nem akadályoz meg abban, hogy nyersen, passzírozva, magában ne egyem, ha éppen szezonja van - ha nincs, inkább a fagyasztott, vagy tartósított változatot használom.

Messze még a július, a nyár közepe, de egy történetet megosztanék veled. Hat éves voltam ekkor, és számkivetettnek éreztem magam: kórházba vittek, ahol szemműtétre vártam. Amikor a doktornő látta, hogy én, a cérnavékony kicsi lány ájuldozom az éhségtől, felém nyújtott egy szép, piros érett paradicsomot: "Edd meg, még a szemednek is jót tesz." Mivel dél volt és én kora reggel óta tényleg nem ettem-ittam semmit, boldogan elfogadtam a "gyümölcsöt", beleharaptam és szinte azonnal vérré vált bennem, ahogy az első falatot lenyeltem. Előtte sosem ettem magában nyers paradicsomot.

Azóta nincs olyan változata, amit ne szeretnék. Ilyen a hagymás, mozzarellás paradicsomsaláta is. A recept részben a saját ötletem, készítsd el, kóstold meg, nem fogod megbánni.

Paradicsomsaláta, ahogyan én szeretem

3-4 db érett, szabad földön termett paradicsom (személyenként)
1 csokor újhagyma, vagy 1-2 fej főzőhagyma
1 csomag mini mozzarella golyó
az öntethez:
fehér balzsamecet
fehér bors
bazsalikom levél
petrezselyemzöld
csipet só

A paradicsomot megmosom, és negyedbe vágom, majd felszeletelem. Rászórom a karikára vágott újhagymát (a főzőhagymát apró kockára metélem), egy csipet sóval meghintem, és megöntözöm a fehér balzsamecettel, többször átforgatom, majd tálalás előtt hozzá adom a félbe vágott mozzarella-golyókat, frissen darált fehér borssal, vágott petrezselyemmel, bazsalikommal hintem meg.
Díszítésül fodros petrezselymet és bazsalikom hajtásvéget tűzök hozzá.

Ha unod már a húsféléket, sült krumplihoz magában is kiváló.