2011. jún. 10.

A zöldséges pult előtt álltam...

... és azon tűnődtem, mit is fogok ma gyorsat és finomat főzni vacsorára. Elmerengtem a szép színes saláták, gusztusos uborkák és hagymák felett, és lelki szememim előtt megjelent egy tál remegő tojásos nokedli nagy adag salátával.
Miért is ne?

Gyorsan a kosaramba pakoltam egy  fej közönséges salátát és egy csomó friss lilahagymát, tudod, amelyik kicsit már fejesedik, mint a főzőhagyma. Míg felforrt a galuskához a víz, elkészül a salátalé - a hagyományos esetes-sós-cukros változatban - előre be is hűtöttem egy üvegben.

Levelenként átmostam a salátámat, aztán csíkokra metéltem a nagyobb leveleket, aztán a lilahagymát hajszálvékonyan legyalultam, és ráöntöttem a levet. Mire elkészült a tojásos nodekli, finoman összeértek az ízek.

(A teljes receptet itt találod, nem írom le újra)

Tipp:
Csak annyi salátalevelet használok fel, amennyi egészen biztosan elfogy. Ami megmarad, jól lecsepegtetem, átcentrifugázom, és egy dobozban a hűtőbe teszem. A visszamaradt salátalét leszűröm, visszatöltöm az üvegbe és azt is behűtöm.
Ha esetleg marad a vacsiból másnapra, csak előveszem az előkészített zöldséget, feldarabolom és nyakon öntöm a lével.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Mit szólsz hozzá?