Medvehagyma, az új sláger

Nem vagyok valami szorgalmas blogíró, sajnálom. Viszont nagyon lelkes saláta készítő, sőt saláta kreáló vagyok, így nem szeretném, ha ez a blog meghalna. Új szezon - új saláták. Míg régebben főként a leveles salátafélék álltak az érdeklődésem középpontjában, mostanában a különleges zöldek. Az alapként használt fejes-, római- vagy jégsaláta, valamint a kínai kel alapon megálmodott saláta-költemények azonban egyre több és változatosabb alapanyagokból készülnek.

Ne kérdezzétek, mennyire fogadja örömmel ezt a családom... az utolsó fiókám is kirepülőben van éppen, így újabb kísérleti alanyok után kell néznem.

A későn érkezett tavasz egyik csodanövénye a medvehagyma. Általában is igaz, hogy a salátának szánt leveleket akkor kell szüretelni, mikor a növény még nem hoz virágot, magszárat. A medvehagymára is érvényes, hogy ne szedjük, ha megjelentek a virágkezdemények. (Sajnálattal látom, hogy úton-útfélen kínálják a csokorba kötött leveleket, de ez már csak a növény lerablása, erejének pusztítása, a következő évi termés kárára van. ) Ugyanez érvényes a pitypangra, a rukkolára (borsmustár), a galambbegyre, madársalátára stb.

Téli vitaminbomba: savanyú káposzta saláta

A savanyított fejes-káposzta az egyik leggazdagabb téli vitaminforrásunk. Készíthetjük házilag – nem ördöngösség – vagy vásárolhatjuk készen. (Az elkészítés módját egy más alkalommal osztom meg veletek). 

Nyersen fogyasztva hasznosíthatjuk legjobban tápanyagait, érdemes tehát a szokásos töltött- és rakott-káposzta mellett természetes állapotában is fogyasztani. Ehhez ajánlom ezt az ízletes salátát, mely 6-8 személyre szóló adag:

Savanyú káposzta saláta                                                                                           

1 kg savanyú káposzta

1 kis fej vöröshagyma (+ 1-2 szál hajtatott hagyma zöldjével)

1 kisebb pritamin-paprika

petrezselyemzöld, zellerzöld - apróra vágva

1 adag tartármártás (majonéz, tejföl, fűszerek)

ízlés szerint: felkockázott füstölt sonka, a díszítéshez főtt tojás