Medvehagyma, az új sláger

Nem vagyok valami szorgalmas blogíró, sajnálom. Viszont nagyon lelkes saláta készítő, sőt saláta kreáló vagyok, így nem szeretném, ha ez a blog meghalna. Új szezon - új saláták. Míg régebben főként a leveles salátafélék álltak az érdeklődésem középpontjában, mostanában a különleges zöldek. Az alapként használt fejes-, római- vagy jégsaláta, valamint a kínai kel alapon megálmodott saláta-költemények azonban egyre több és változatosabb alapanyagokból készülnek.

Ne kérdezzétek, mennyire fogadja örömmel ezt a családom... az utolsó fiókám is kirepülőben van éppen, így újabb kísérleti alanyok után kell néznem.

A későn érkezett tavasz egyik csodanövénye a medvehagyma. Általában is igaz, hogy a salátának szánt leveleket akkor kell szüretelni, mikor a növény még nem hoz virágot, magszárat. A medvehagymára is érvényes, hogy ne szedjük, ha megjelentek a virágkezdemények. (Sajnálattal látom, hogy úton-útfélen kínálják a csokorba kötött leveleket, de ez már csak a növény lerablása, erejének pusztítása, a következő évi termés kárára van. ) Ugyanez érvényes a pitypangra, a rukkolára (borsmustár), a galambbegyre, madársalátára stb.

Téli vitaminbomba: savanyú káposzta saláta

A savanyított fejes-káposzta az egyik leggazdagabb téli vitaminforrásunk. Készíthetjük házilag – nem ördöngösség – vagy vásárolhatjuk készen. (Az elkészítés módját egy más alkalommal osztom meg veletek). 

Nyersen fogyasztva hasznosíthatjuk legjobban tápanyagait, érdemes tehát a szokásos töltött- és rakott-káposzta mellett természetes állapotában is fogyasztani. Ehhez ajánlom ezt az ízletes salátát, mely 6-8 személyre szóló adag:

Savanyú káposzta saláta                                                                                           

1 kg savanyú káposzta

1 kis fej vöröshagyma (+ 1-2 szál hajtatott hagyma zöldjével)

1 kisebb pritamin-paprika

petrezselyemzöld, zellerzöld - apróra vágva

1 adag tartármártás (majonéz, tejföl, fűszerek)

ízlés szerint: felkockázott füstölt sonka, a díszítéshez főtt tojás

Karácsonyi saláták

Így, hogy néhány nap múlva itt a karácsony - még kettőt alszunk a szentestéig - gyorsan megosztom néhány igazi téli saláta-csemege receptjét. Ilyenkor szűkösebb a hozzávalók választéka, és több a "klasszikus" tartós téli salátának való, azért akad néhány különleges kombináció, amit bátran felhasználhatsz a karácsonyi menühöz.

Nálunk a szenteste ételsora már gyermekkorom óta ugyanaz: rántott hal, krumpli (bocs, burgonya) salátával. Voltak évek, amikor halászlé is készült, aztán borleves, a sütemények is változtak az évek során, de a hal és a saláta maradt. Az ünnep azonban sosem az evésről szólt igazán, hanem az ajándékozásról, az együttlétről és arról, hogy sokáig fent maradhattunk, együtt játszottunk, beszélgettünk (mi, gyerekek, ezt különösen értékeltük).

Kovászos uborka

Nos, ha valamit igazán magyarosnak és klasszikusnak lehet nevezni, akkor a kovászos uborka az. Ahány ház - annyi recept, annyi egyéni íz, de abban mindenki megegyezik, hogy a nyár slágere, egészségünk őre, és csodálatosan finom.

Mielőtt megosztanám veled a receptet, leírok egy történetet. Magam nem emlékszem rá pontosan, a szüleim elbeszéléséből tudom, de a mai napig sem tudok olyan ízűt készíteni, mint anyukám - azért az enyém sem elvetendő! - és ebben bizonyára szerepe van ennek a régi élménynek.

A családunkban nem volt szokás az uborkát nyersen enni. Apai nagymamám a salátának szánt uborkát is leforrázta, miután meghámozta. Mindkét családban szokásos volt a felszeletelt uborkát besózni, majd alaposan kifacsarni, a levét pedig nagyvonalúan kiönteni. A kovászos uborka azonban az egész uborkaszezonban ott ért a medence szélén (ezt később majd elmagyarázom) az 5 literes üvegben.

Klasszikus-e az uborkasaláta?

Miközben a vacsorához szánt salátához gyalultam az uborkát, óhatatlanul eszembe jutott, hogy akkor most az uborkasaláta klasszikusnak számít-e? Úgy gondoltam, "megkérdem" jeles tanácsadóimat (Ínyesmestert és Angélát*), s mindketten válaszoltak is:

"A nyárba hajló tavasz egyik első öröme az 'idei' liba és az uborkasaláta; a gyenge, kapros, aludttejes tökfőzelék sem vetendő el a sült liba szomszédságából, sőt ugyanakkor jelen lehet az asztalon a kövérkés, de le nem puhult, gondosan meghámozott és jégen tartott kovászos uborka is, ám szigorúan meg kell kívánni, hogy a pecsenye mellett a díszhelyet az uborkasaláta foglalja el." (Magyar Elek: Jönnek a primőrök - cikk - kiemelés tőlem)

Angéla legalább 15 féle receptet vonultat fel a friss uborkához,

A kapor dícsérete :I

Tudod, vannak ételek, amelyek kapor nélkül egyszerűen elképzelhetetlenek. Saláták és nemsaláták is vannak közöttük. Mivel éppen szezonja van, úgy gondoltam, körüljárom én ezt a kapor kérdést.

A kaprot vagy szereted az illata és az íze miatt - ami végül is ugyanaz - vagy utálod. Pontosan, ahogy egyes ízeket és illatokat szeretsz, másokat nem. Ennek oka az érzelmeidben keresendő: amikor találkoztál vele, milyen szituációban voltál. Ha a találkozás kellemes helyzetben történt, biztosan szeretni fogod, ha valamilyen kellemetlen élmény kapcsolódik hozzá - még ha csak képzeletedben is, azaz nem volt valós az élmény, csak egy álom, mondjuk - biztosan irtózol tőle.

Bevezetés a salátatitokhoz és egy gyors tavaszi recept

Ha azt hiszed, hogy a saláta nem más,  mint az ecetes lében úszkáló zöld levelek tömege... az a Te gondod. Csak bámuld, mi minden más lehet még. Lehet előétel, húsok mellé köret, vagy kísérheti a főételt, lehet önálló fogás akár ebédre vagy vacsorára, összedobhatsz magadnak csak úgy két étkezés között, rágcsálni valónak.
De mindenek előtt a saláta hatalmas lehetőség, hogy megéld a kreativitásodat, és naponta alkoss valami újat, felfedezz új ízeket, bevonj egészen új alapanyagokat. Vagyis végtelen örömforrás! Már régen nem gondolom, hogy salátát - zöldségeket - enni valamiféle diéta, meg "egészséges", vagy "megelőzés". Az étkezés, a főzés legyen öröm, élvezet, akkor is, ha egyedül vagy, akkor is, ha a családdal, a barátaiddal költöd el az ételt.