Nos, ha valamit igazán magyarosnak és klasszikusnak lehet nevezni, akkor a kovászos uborka az. Ahány ház - annyi recept, annyi egyéni íz, de abban mindenki megegyezik, hogy a nyár slágere, egészségünk őre, és csodálatosan finom.
Mielőtt megosztanám veled a receptet, leírok egy történetet. Magam nem emlékszem rá pontosan, a szüleim elbeszéléséből tudom, de a mai napig sem tudok olyan ízűt készíteni, mint anyukám - azért az enyém sem elvetendő! - és ebben bizonyára szerepe van ennek a régi élménynek.
A családunkban nem volt szokás az uborkát nyersen enni. Apai nagymamám a salátának szánt uborkát is leforrázta, miután meghámozta. Mindkét családban szokásos volt a felszeletelt uborkát besózni, majd alaposan kifacsarni, a levét pedig nagyvonalúan kiönteni. A kovászos uborka azonban az egész uborkaszezonban ott ért a medence szélén (ezt később majd elmagyarázom) az 5 literes üvegben.
2011. jún. 28.
2011. jún. 26.
Saláta helyett - avagy erdei piknik
Ma kirándulni voltunk. Ez a városi ember kímélő sétája, csak itt a budai hegyekben, a kényelmes 10-12 km, amitől el sem fáradsz, de igazi erőnléti edzés - persze, ha minden nap megcsinálod. Spontán összejött csapat, közös rezgésszint... Minden társas összejövetel előbb vagy utóbb közös evésbe torkollik, elvégre nem túlélő túráról van szó. Miután az utunkba eső vadmálnát, szamócát és a kirándulók által elejtett magokból kikelt vadcseresznyét megdézsmáltuk, elérkezett a tűzrakás ideje.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)