Nem vagyok valami szorgalmas blogíró, sajnálom. Viszont nagyon lelkes saláta készítő, sőt saláta kreáló vagyok, így nem szeretném, ha ez a blog meghalna. Új szezon - új saláták. Míg régebben főként a leveles salátafélék álltak az érdeklődésem középpontjában, mostanában a különleges zöldek. Az alapként használt fejes-, római- vagy jégsaláta, valamint a kínai kel alapon megálmodott saláta-költemények azonban egyre több és változatosabb alapanyagokból készülnek.
Ne kérdezzétek, mennyire fogadja örömmel ezt a családom... az utolsó fiókám is kirepülőben van éppen, így újabb kísérleti alanyok után kell néznem.
A későn érkezett tavasz egyik csodanövénye a medvehagyma. Általában is igaz, hogy a salátának szánt leveleket akkor kell szüretelni, mikor a növény még nem hoz virágot, magszárat. A medvehagymára is érvényes, hogy ne szedjük, ha megjelentek a virágkezdemények. (Sajnálattal látom, hogy úton-útfélen kínálják a csokorba kötött leveleket, de ez már csak a növény lerablása, erejének pusztítása, a következő évi termés kárára van. ) Ugyanez érvényes a pitypangra, a rukkolára (borsmustár), a galambbegyre, madársalátára stb.