Mielőtt megosztanám veled a receptet, leírok egy történetet. Magam nem emlékszem rá pontosan, a szüleim elbeszéléséből tudom, de a mai napig sem tudok olyan ízűt készíteni, mint anyukám - azért az enyém sem elvetendő! - és ebben bizonyára szerepe van ennek a régi élménynek.
A családunkban nem volt szokás az uborkát nyersen enni. Apai nagymamám a salátának szánt uborkát is leforrázta, miután meghámozta. Mindkét családban szokásos volt a felszeletelt uborkát besózni, majd alaposan kifacsarni, a levét pedig nagyvonalúan kiönteni. A kovászos uborka azonban az egész uborkaszezonban ott ért a medence szélén (ezt később majd elmagyarázom) az 5 literes üvegben.
A frissen eltett adagot - mikor még sötét zöld az uborka és tiszta a víz - imádtam bámulni, ahogy a folyadék eltorzította a képet. Mint említettem, ezt csak elbeszélésből ismerem, de nem csak nézni szerettem, hanem enni is. Leemeltem a kistányért és addig ágaskodtam, míg sikerült kihalásznom a kenyér alól a félig érett uborkákat (nagyjából 3 éves lehettem).
Elérkezett az ideje, hogy leírjam, hogyan készült nálunk az uborka, itt a szezon, tessék kipróbálni!
Kovászos uborka - az én változatom - 3 literes üvegre számítva
kb. 2 kg apró uborka
1 nagy csokor száraz kapor (lehet száraz, virágzó ága)
1 kisebb fej fokhagyma
1-2 szelet kenyér szárazon megpirítva
10 szem fekete bors
kiskanálnyi mustármag
só és víz
Az uborkát egy tálba teszem, és bőven engedek rá vizet, és kicsit áztatom. Közben egy fazékban kb. 1,5 - 2 liter vizet felteszek forrni. Amíg a víz felforr, az uborkákat megsikálom - tartok erre a célra egy finomabb sörtéjű körömkefét - a végeit levagdosom, és ellenőrzöm, nem keserű-e. Egy tisztára mosott és kiszárított 3 literes üveg aljára teszem a kapor felét, a fokhagyma gerezdek egy részét, a mustármagot, meg a borsot, majd állítva berakosgatom az uborkákat. Közéjük is teszek 1-2 gerezd fokhagymát. A tetejére ismét fokhagyma kerül és kapor, majd a pirított kenyérszeletek, és érdemes ezt lezárni 1 keresztbe tett száraz kaporszárral.
A közben felforrt vízhez kb. 2 evőkanál sót adunk, és nem túl forrón, de még melegen ráöntjük az uborkákra. Az üveget állítsuk tálcára, fedjük le egy kistányérral, állítsuk napos helyre. 2-3 nap alatt az uborkák elveszítik élénk zöld színüket, sárgássá válnak, a lé kissé opálos lesz. Ha hűvösebb az idő és nincs napfény, várjunk még 1-2 napot.
Az üveg tetejéről szedjük le a kenyeret, a kaprot, dobjuk a komposztra, az uborkákat szedjük át egy kisebb edénybe, a fokhagymákat esetleg érdemes közéjük tenni. A levet szűrjük rá az uborkákra, és tegyük hűtőszekrénybe. Így 1-2 hétig is eláll és ropogós-friss marad.
só és víz
Az uborkát egy tálba teszem, és bőven engedek rá vizet, és kicsit áztatom. Közben egy fazékban kb. 1,5 - 2 liter vizet felteszek forrni. Amíg a víz felforr, az uborkákat megsikálom - tartok erre a célra egy finomabb sörtéjű körömkefét - a végeit levagdosom, és ellenőrzöm, nem keserű-e. Egy tisztára mosott és kiszárított 3 literes üveg aljára teszem a kapor felét, a fokhagyma gerezdek egy részét, a mustármagot, meg a borsot, majd állítva berakosgatom az uborkákat. Közéjük is teszek 1-2 gerezd fokhagymát. A tetejére ismét fokhagyma kerül és kapor, majd a pirított kenyérszeletek, és érdemes ezt lezárni 1 keresztbe tett száraz kaporszárral.
A közben felforrt vízhez kb. 2 evőkanál sót adunk, és nem túl forrón, de még melegen ráöntjük az uborkákra. Az üveget állítsuk tálcára, fedjük le egy kistányérral, állítsuk napos helyre. 2-3 nap alatt az uborkák elveszítik élénk zöld színüket, sárgássá válnak, a lé kissé opálos lesz. Ha hűvösebb az idő és nincs napfény, várjunk még 1-2 napot.
Az üveg tetejéről szedjük le a kenyeret, a kaprot, dobjuk a komposztra, az uborkákat szedjük át egy kisebb edénybe, a fokhagymákat esetleg érdemes közéjük tenni. A levet szűrjük rá az uborkákra, és tegyük hűtőszekrénybe. Így 1-2 hétig is eláll és ropogós-friss marad.
Tippek:
- A kovászos uborka számos nyári étel kihagyhatatlan kísérője: petrezselymes újkrumpli, paprikás krumpli, sült és rántott húsok vagy halak, rántott, vagy palacsinta-tésztába forgatott zöldségek, grillezett ételek, szendvicsek, sós tészták
- A gyerekek - amint ez saját történetemből is kiviláglik - nagyon szeretik a kovászos uborkát. Ennek az az oka, hogy az erjesztett lében olyan barátságos baktériumflóra van, ami segíti az egészséges bélflóra felépítését, fenntartását. Nem csinál savat (azaz gátolja, szabályozza a "gyomorégést" kiváltó savtermelést).
- Ma természetes, hogy nyári kedvencünket behűtve tároljuk és kínáljuk. Ma is látványos dísze lehet a terített asztalnak, ha az uborkát hosszanti hasábokra vágjuk (esetleg meg is hámozzuk), szépen tálra rendezzük és alá egy nagyobb edényben tört jeget teszünk, így tartva folyamatosan hidegen. Ezt a módszert akár egyéb, csak hidegen kívánatos ételhez kipróbálhatjuk. A nagyobb hipermarketekben, benzinkutaknál kapható tasakos jégkocka, tört jég erre a célra.
- A fűszerezés szintén egyéni ízlés dolga. Van, aki csak kaprot tesz bele, mert - mondjuk - nem szereti a fokhagymát. Nekem azonban bevált a bors, és kellemesen illatossá és egyedivé teszi egy kávéskanálnyi koriandermag, vagy mustármag.
- A szárazon pirított kenyérszeletek helyett van, aki friss, vagy csak egyszerűen szárított kenyeret használ. Hallottam olyan változatot is, amikor a kenyér helyett nyers krumplit - pardon: burgonyát - szeletelnek az érleléshez, vagy egyenesen sima lisztet tesznek bele (pontos részleteket szívesen veszek, mennyiség tekintetében).
- Nem süt a nap? Hűvösebb az idő? Ismerősünk az előkészített üvegeket egyszerűen beteszi a kamrába, és ott is megérik a kovászos. Ilyenkor ugyan kicsit hosszabb ideig tart a folyamat, de működik...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz hozzá?