Tudod, vannak ételek, amelyek kapor nélkül egyszerűen elképzelhetetlenek. Saláták és nemsaláták is vannak közöttük. Mivel éppen szezonja van, úgy gondoltam, körüljárom én ezt a kapor kérdést.
A kaprot vagy szereted az illata és az íze miatt - ami végül is ugyanaz - vagy utálod. Pontosan, ahogy egyes ízeket és illatokat szeretsz, másokat nem. Ennek oka az érzelmeidben keresendő: amikor találkoztál vele, milyen szituációban voltál. Ha a találkozás kellemes helyzetben történt, biztosan szeretni fogod, ha valamilyen kellemetlen élmény kapcsolódik hozzá - még ha csak képzeletedben is, azaz nem volt valós az élmény, csak egy álom, mondjuk - biztosan irtózol tőle.
Most annak szólok, aki szereti, mert talán tudok újat mondani. Az nem újdonság, hogy én, személy szerint nagyon szeretem. Vannak ennek a szeretésnek kiemelkedő pontjai, és vannak átlagosak. Sosem tagadnám, hogy voltak meglepőek is.
A kapor a mi égövünkön eléggé közönséges, ernyősvirágzatú kerti növény. Ha egyszer elszórta a magját, bizton számíthatsz rá, hogy éveken át el leszel látva kaporral. Sötétzöld szárát, tűszerű levélzetét frissen, szárítva, a felmagzott, kissé már fás szárat, virágzatot, magostul, sőt a magvakat külön is használhatjuk. A friss, zsenge zöld formájában salátákhoz, mártáshoz, tojásos ételekhez és halakhoz szokás fűszerként adagolni. Az "öreg" elvirágzott töveket megszárítva kovászos uborkához, téli savanyúságok eltevéséhez használhatjuk fel. A magok a köményhez hasonlatosak, és akár egészben, akár őrölve alkalmazzuk, nagyon erőteljes ízhatást érhetünk el vele.
A fűszernövények esetleges gyógyhatásairól ma egyenesen tilos beszélni, a régiek azonban tudatosan alkalmazták őket. A kapormag olaját ma is alkalmazzák gyógyhatású készítményekben, kíméletes szélhajtó, görcsoldó hatása miatt.
A tavaszi, kora nyári időszakban könnyű hozzájutni friss formában. Ugyanúgy árusítják csokorba kötve, mint a petrezselyem vagy zeller zöldjét. Ha van egy kis kerted, akárcsak egy balkon, vagy nagyobb terasz, vagy széles ablakpárkány, magad is vethetsz fűszer növényeket, közöttük kaprot is. A friss leveleket összeapríthatod, és egy dobozban a mélyhűtőben tárolhatod, így egész évben elláthatod magad vele.
Mennyi mindenhez használható? Számomra a túrós csusza kapor nélkül elképzelhetetlen. Ugyancsak része a tökfőzeléknek, az uborkamártásnak, a tzatzikinak, és gyakran használom más saláták ízesítésére is. Rántott halhoz, gombához a tartármártásba keverve, némi újhagymával együtt nagyon finom, ugyancsak megbolondítja a kukoricasalátát. A sós és édes túrós lepények, piték, tészták szintén kapor után kiáltanak.
Két szélsőséges találkozásunk volt eddig - mármint a kapornak és nekem - egyiket sem felejtem :)
A túróval készült finomságok közül engem csak a sós ételek érdekelnek. Tehát jöhet a túrós csusza, a túrókrémek számtalan változata az egyszerű túró-tejföltől a provence-i túrókrémig. A túróhoz pedig - az én elképzelésem szerint - nagyon is dukál a kapor. Így, amikor drága keresztanyám megkínált az éppen kisült kapros-túrós lepénnyel, sok mindenre fel voltam készülve, példának okáért, hogy rettenetesen forró lesz... arra azonban nem számítottam, hogy ez nem sós, hanem édes sütemény. Megnyugtatlak, túléltem, és azóta mindig megkérdezem, hogy amivel kínálnak, az vajon a sós vagy édes ételek kategóriájába tartozik.
A másik élmény meghatározó volt. Egykor, a budapesti Semmelweis utcában volt a Bajkál Étterem, ahol orosz specialitásokat szolgáltak fel. Volt egy teázó része és egy étterem. Nem szerettük az orosz nyelvet tanulni - mert hát kötelező volt és idegen - viszont szerettük a Bajkált, és az orosz konyha kitűnő fogásait. Hihetetlenül sajnálom, hogy az egykori Bajkál helyén ma bankfiók működik. Ráadásul nemcsak egy megbecsülendő nemzeti konyhát szorított ki onnan, hanem a helyén később működő Magyar Áruk Áruházát is. Nos, elnézést a kis kitérőért. Azon az estén, amikor egy baráti társasággal betérünk az étterembe, én egy párolt hal mellett döntöttem, amelyhez nem holmi krumplit vagy rizst szolgáltak fel, hanem párolt sárgarépát és illatos kapormártást.
A tengeri hal omlós húsa, a gyufaszálnyi (julien - avagy zsülien) répacsíkok, és a tejszínes kapormártás csodálatos összhatása máig emlékezetes maradt. Szívesen készítem ma is sültekhez, rántott halhoz, sőt sült zöldségekhez is. Ahogyan a narancs-piros répát szívesen alkalmazom köretként (például mézes-citromosan) rizs mellé.
Ha kedvet kaptál, próbáld ki bármelyik változatban! Remélem, megszereted, és életed hátralévő részében kedvelni is fogod.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése
Mit szólsz hozzá?