Kovászolt káposzta

Elfogyott a kovászos uborka leve, és már valószínűleg nincs is remény, hogy újabb adag készüljön, ámde a lé olyan jó ivólé reggeli helyett, hogy kerestem egy másik lehetőséget. Az is ösztönzött erre, hogy folytathassam a salátázást, és a téli zöldségek felé fordultam. Aztán felmerült Ida néni - aki ugyancsak Erdélyből származott - kapros nyári káposzta receptje, amit senki sem tudott utánozni... Az alábbi mennyiség egy 3 l-es befőttes üveghez való.

Kovászolt káposzta

1 fej káposzta (1,5 – 2 kg)

1 csokor száraz és friss kapor

4-5 gerezd fokhagyma

1-2 szelet kenyér kissé megpirítva

2 l felöntőlé (literenként 1 evőkanál sóval)

fűszerek: 1 tk. egész kömény, 10-15 szem egész bors, mustármag, koriander mag

Elkészítés

A káposzta kevésbé szép külső leveleit leveszem (mehet a komposztra), 3-4 külső levelet félreteszek, a többit legyalulom. Elkészítem a felöntőlevet, amibe a végén a félretett leveleket megfonnyasztom a vastag középső eret kivágva. Egy 3 l-es üveg aljára teszem a száraz kapor és a fűszerek felét, fokhagymát, és beborítom a levelek felével. Ezután jöhet a gyalult káposzta, amit nem kell nagyon tömöríteni, hogy majdan a lé jól átjárhassa. Az üveg legyen kb. ¾-ig. Ekkor jöhet a többi levél, tetejére a maradék kapor, és a fűszerek. A fokhagymát közé is rakosgathatjuk, meg a babért is, azt könnyű kivenni utólag.

  

Az így előkészített üveget töltsük fel a még meleg felöntőlével, és tegyük a tetejére a pirított kenyeret. Amint a káposzta elszívta a levet, pótoljuk, tegyünk a tetejére tányért, de ne fedjük le szorosan. Tegyük meleg helyre, napoztassuk, mint az uborkát. 4-5 nap alatt ugyanúgy elkészül, ekkor dobjuk le róla a kenyeret, hagyjuk még egy napot, aztán adagoljuk kisebb üvegekbe és felhasználásig tartsuk a hűtőben, vagy hideg helyen.  

Felhasználása

A káposztát leszűrve adagoljuk edényekbe, üvegekbe. Fogyaszthatjuk nyersen, salátának, vagy vegyes saláta alapjául. DE! Elkészíthetjük belőle a híres erdélyi "nyári"káposztát, húsos-rizses töltelékkel, sok kaporral, aludttejes (joghurtos, tejfölös) habarással, friss kenyérrel, ahogy Ida néninél ettük. 

A levet az uborkáéhoz hasonlóan ivóléként alkalmazhatjuk, reggel, éhgyomorra, kissé hígítva... rá lehet kattanni, függőséget okoz, meg jó emésztést... 

Így tartsd frissen, ropogósan!

Ki szereti a fonnyadt, sárguló-barnuló salátaleveleket? Senki, ugye? Viszont nem mehetsz oda a piacon az árushoz, hogy "Lesz szíves egy negyed fej jégsalátát, egy marék spenótot..." Szép is lenne! 😂
Szerencsére a hűtőszekrények korában már nem okoz gondot a frissen tartás. Mivel én csak egy személyre készítek naponta salátát, nyilván nem használok fel mondjuk egész fejes salátát, vagy egy egész uborkát. ráadásul időt is szerettem volna megtakarítani, hogy tényleg csak összerakni kelljen az ebédre valót.
Szükségem volt néhány műanyag dobozra, zacskóra, csomagolópapírra - amit megmentettem máshonnan - és indulhatott is projekt. Hetente egyszer-kétszer megyek piacra. (a tudatos vásárlásról most nem értekezem, ezt megteszem másutt). Bejáratott termelők vannak, akiknél már évek óta vásárolok. Csak az kerül a kosaramba, ami náluk kapható.

Sok salátát gyorsan és frissen

Valamikor április közepén kezdtem érezni, hogy most aztán elég volt! Valami könnyebbre vágyom, amitől nap közben is energikus maradok, és nem éhezem meg hamar. Szeretek főzni, kiélhetem benne a kreativitásomat, ugyanakkor kikapcsol, pihentet.
Most azonban elég volt. A "karantén" ugyan engem nem nagyon érintett, hiszen végig dolgoztam és dolgozom, viszont tényleg zavart, hogy ebéd után én is "kajakómába" estem és ezen a kávé sem segített. Ekkor egy hirtelen ötlettel elkezdtem ismét salátázni. A munkarendem miatt korán ebédelek, és csak a végén, már itthon tudok vacsorázni. A saláta remek ötletnek bizonyult.

Ne öntsd ki!

Ez itt csak egy kis szösszenet. Az késztet a megírására, hogy vendégségben jártunk, s látom ám, amint ismerősöm jó alaposan besózza a salátának szánt zöldséget... Aztán egy óra múlva akkurátusan kifacsarja, és úgy teszi az ecetes lébe. A levet a lefolyóba önti. 

Téli narancsos vegyes saláta (alap: kínai kel és narancs)

"Mit csinálsz?" – kérdem .

"Salátát!" – válaszolja – „Mi a gond? Otthon is így csináltuk! Ha nem csavarom ki, nagyon sós lesz.”

 Bizonyára nem ő az egyetlen, aki így csinálja, mert így szokta meg. Röviden elmagyaráztam neki, hogy így a salátának szánt zöldségfélének a legértékesebb anyagait önti ki. Miközben arról hallunk, hogy nem tudunk elegendő nyers zöldfélét, gyümölcsöt enni ahhoz, hogy megfelelő értékes tápanyaghoz, vitaminhoz jussunk, mert a nagyüzemi növénytermesztés, a talajok kimerülése és messziről ide szállított növények egyszerűen nem tartalmazzák, akkor luxus mindezt még csökkenteni, s kiönteni.

Saláta gyomokból?

Ha van kerted, abban gyep és egy kis konyhakert, magad is tapasztalod, hogy az első nap elsőként a gyomokat csalogatja elő. Elég sziszifuszi munka a kapálás, gyomlálás... és megfelelő műveléssel ugyan csökkenthető, de teljesen el nem kerülhető a gyomok megjelenése. Ha azonban jól megnézzük, milyen gyomok is növögetnek a ház körül, érdekes dolgot veszünk észre. Egy részük ugyanis egyáltalán nem haszontalan: vagy ehetők, vagy gyógynövény.

Szerencsés, aki ismeri ezeket, hiszen nincs jobb és értékesebb étel, ami éppen a közelünkben terem. Vetnünk sem kell, ajándékként kapjuk a természettől. Amikor elkezdtem ismerkedni a gyógynövényekkel, akkor csodálkoztam rá, hogy amit az előző évben még vadul irtottam... valójában hatalmas érték.

Nyár, saláta, meglepetés

Ebben a blogban eddig csak saját recepteket osztottam meg, de most olvastam valamit, amit egy kicsit magam miatt is szeretnék "menteni". Pontosan azt, hogy a saláta nem csak zöldség, nem csak előétel, vagy a főétel kísérője... hanem nyáron akár önálló fogás is lehet.

Böngéssz, csináld!

Van itt minden: csicseriborsó, olívabogyó, mazsola, szárított sonka, pirított kenyér. Egy tálka ebből és garantáltan jól laksz, vacsoráig nem kívánsz mást enni :)

Medvehagyma, az új sláger

Nem vagyok valami szorgalmas blogíró, sajnálom. Viszont nagyon lelkes saláta készítő, sőt saláta kreáló vagyok, így nem szeretném, ha ez a blog meghalna. Új szezon - új saláták. Míg régebben főként a leveles salátafélék álltak az érdeklődésem középpontjában, mostanában a különleges zöldek. Az alapként használt fejes-, római- vagy jégsaláta, valamint a kínai kel alapon megálmodott saláta-költemények azonban egyre több és változatosabb alapanyagokból készülnek.

Ne kérdezzétek, mennyire fogadja örömmel ezt a családom... az utolsó fiókám is kirepülőben van éppen, így újabb kísérleti alanyok után kell néznem.

A későn érkezett tavasz egyik csodanövénye a medvehagyma. Általában is igaz, hogy a salátának szánt leveleket akkor kell szüretelni, mikor a növény még nem hoz virágot, magszárat. A medvehagymára is érvényes, hogy ne szedjük, ha megjelentek a virágkezdemények. (Sajnálattal látom, hogy úton-útfélen kínálják a csokorba kötött leveleket, de ez már csak a növény lerablása, erejének pusztítása, a következő évi termés kárára van. ) Ugyanez érvényes a pitypangra, a rukkolára (borsmustár), a galambbegyre, madársalátára stb.