Téli vitaminbomba: savanyú káposzta saláta

A savanyított fejes-káposzta az egyik leggazdagabb téli vitaminforrásunk. Készíthetjük házilag – nem ördöngösség – vagy vásárolhatjuk készen. (Az elkészítés módját egy más alkalommal osztom meg veletek). 

Nyersen fogyasztva hasznosíthatjuk legjobban tápanyagait, érdemes tehát a szokásos töltött- és rakott-káposzta mellett természetes állapotában is fogyasztani. Ehhez ajánlom ezt az ízletes salátát, mely 6-8 személyre szóló adag:

Savanyú káposzta saláta                                                                                           

1 kg savanyú káposzta

1 kis fej vöröshagyma (+ 1-2 szál hajtatott hagyma zöldjével)

1 kisebb pritamin-paprika

petrezselyemzöld, zellerzöld - apróra vágva

1 adag tartármártás (majonéz, tejföl, fűszerek)

ízlés szerint: felkockázott füstölt sonka, a díszítéshez főtt tojás

Narancsos téli saláta

A vasárnapi menü épp rántott szelet volt, az elmaradhatatlan hasáb burgonyával, ez pedig dús, leves salátát kívánt. A salátás tálban már ott zöldellt a kígyóuborka, a fehér és sárga húsú paprika, valamint egy adag kínai kel levél. Ekkor láttam meg a gyümölcsös kosárban egy árválkodó, kicsit már aszott narancsot... megszántam. Meghámoztam, és beleaprítottam a salátába. Öntetként kevés sót és csipetnyi cukrot hintettem rá, megöntöztem 1/2 citrom levével.... s mindannyian nagyon elégedettek voltunk az eredménnyel:

Az összeállításhoz más, idény szerint kapható zöldféle is csatlakozhat, sőt az öntetként is használt citrom húsából is adhatunk hozzá egy keveset. A semleges ízű, télen a fejes salátát helyettesítő kínai kel mellé más gyümölcsöt is érdemes kipróbálni, így almát vagy körtét is szeletelhetünk bele. Ezeket érdemes már előzőleg citromlében megfüröszteni, mert gyorsan barnulnak.

Ezúttal elhagyom a pontos adaglást, hiszen épp ebben rejlik egy-egy rögtönzött étel varázsa: mindenből annyit és azt, amit éppen adódik.

Karácsonyi saláták

Így, hogy néhány nap múlva itt a karácsony - még kettőt alszunk a szentestéig - gyorsan megosztom néhány igazi téli saláta-csemege receptjét. Ilyenkor szűkösebb a hozzávalók választéka, és több a "klasszikus" tartós téli salátának való, azért akad néhány különleges kombináció, amit bátran felhasználhatsz a karácsonyi menühöz.

Nálunk a szenteste ételsora már gyermekkorom óta ugyanaz: rántott hal, krumpli (bocs, burgonya) salátával. Voltak évek, amikor halászlé is készült, aztán borleves, a sütemények is változtak az évek során, de a hal és a saláta maradt. Az ünnep azonban sosem az evésről szólt igazán, hanem az ajándékozásról, az együttlétről és arról, hogy sokáig fent maradhattunk, együtt játszottunk, beszélgettünk (mi, gyerekek, ezt különösen értékeltük).

Aranyat izzó augusztus....

Ha valaki ráismer, ez Csanádi Imre "Hónapsoroló" c. versének egyik sora - a végén majd olvashatjátok a teljes verset - és tökéletesen kifejezi ennek a hónapnak a lényegét. A Nap beesési szöge most a legnagyobb, így a napsugárzás a legerősebb. Szó szerint perzsel a Nap. A beérett gabonát már learatták, lassan megőrlik az első szemeket, s készül az új kenyér. Szinte minden zöldségféle és gyümölcs most érik: a késő nyár és a kora ősz találkozása. A hajnalok már néha ősziesen frissek, de déltájban éget a Nap.

Tobzódunk a gyümölcsökben, akár egész nap jóllakat bennünket a mostani kínálat: görögdinnye, nyári alma, korai körte és szilva, őszibarack, korai szőlő, csemege kukorica. Itt-ott sárgadinnye, és némi késői sárgabarack. Az eltevés ideje, hogy aztán télen, a gyenge nappali fényben felbontott lekvárok és befőttek felidézzék az augusztusi nap aranyló fényét.

Kovászos uborka

Nos, ha valamit igazán magyarosnak és klasszikusnak lehet nevezni, akkor a kovászos uborka az. Ahány ház - annyi recept, annyi egyéni íz, de abban mindenki megegyezik, hogy a nyár slágere, egészségünk őre, és csodálatosan finom.

Mielőtt megosztanám veled a receptet, leírok egy történetet. Magam nem emlékszem rá pontosan, a szüleim elbeszéléséből tudom, de a mai napig sem tudok olyan ízűt készíteni, mint anyukám - azért az enyém sem elvetendő! - és ebben bizonyára szerepe van ennek a régi élménynek.

A családunkban nem volt szokás az uborkát nyersen enni. Apai nagymamám a salátának szánt uborkát is leforrázta, miután meghámozta. Mindkét családban szokásos volt a felszeletelt uborkát besózni, majd alaposan kifacsarni, a levét pedig nagyvonalúan kiönteni. A kovászos uborka azonban az egész uborkaszezonban ott ért a medence szélén (ezt később majd elmagyarázom) az 5 literes üvegben.

Saláta helyett - avagy erdei piknik

Ma kirándulni voltunk. Ez a városi ember kímélő sétája, csak itt a budai hegyekben, a kényelmes 10-12 km, amitől el sem fáradsz, de igazi erőnléti edzés - persze, ha minden nap megcsinálod. Spontán összejött csapat, közös rezgésszint... Minden társas összejövetel előbb vagy utóbb közös evésbe torkollik, elvégre nem túlélő túráról van szó. Miután az utunkba eső vadmálnát, szamócát és a kirándulók által elejtett magokból kikelt vadcseresznyét megdézsmáltuk, elérkezett a tűzrakás ideje.

Klasszikus-e az uborkasaláta?

Miközben a vacsorához szánt salátához gyalultam az uborkát, óhatatlanul eszembe jutott, hogy akkor most az uborkasaláta klasszikusnak számít-e? Úgy gondoltam, "megkérdem" jeles tanácsadóimat (Ínyesmestert és Angélát*), s mindketten válaszoltak is:

"A nyárba hajló tavasz egyik első öröme az 'idei' liba és az uborkasaláta; a gyenge, kapros, aludttejes tökfőzelék sem vetendő el a sült liba szomszédságából, sőt ugyanakkor jelen lehet az asztalon a kövérkés, de le nem puhult, gondosan meghámozott és jégen tartott kovászos uborka is, ám szigorúan meg kell kívánni, hogy a pecsenye mellett a díszhelyet az uborkasaláta foglalja el." (Magyar Elek: Jönnek a primőrök - cikk - kiemelés tőlem)

Angéla legalább 15 féle receptet vonultat fel a friss uborkához,